Bejelentés




Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









Szeretem…


A kotyogós kávéfőzővel készített kávét. Imádom a hangját, amikor lefő és az illatos gőzt, ami betölti a lakást. Szeretek korán kelni, mindig, mindenki más előtt, kávét főzni, és csöndesen, elmélázva tölteni egy kis időt, mielőtt elkezdődik a nap...


Szeretem nézni az ablakból a gyerekeket. Ahogy másznak fel a dombon, ahogy szaladgálnak, ahogy szánkóznak vagy fogócskáznak. Szeretem, hogy néha egyszerűen elkezdenek szaladni, mindenféle cél nélkül. Szeretem, ahogy mosolyognak és ha nagyon nevetnek. Meg ha huncutok, és incselkednek. Nagyon szeretem, ha egy gyermek eleven.


Szeretem a pulóvereket,különösen azokat, amiknek kapucnija van, és az is jó, ha van pocakzsebük, és ha le tudom nyúlítani az ujjukat, hogy csak az utolsó ujjperceim látszódjanak ki alóla.
(2012. október 05. Kiderült, hogy nincs olyan szó, hogy nyúlít. A macska rúgjon meg G.T.!) 


Szeretem, amikor a lakásban mosott ruha illat van. És a frissen mosott függöny illatát is, mert utána olyan tiszta, friss és hűvös a szobák légköre.


Szeretem belefúrni az ujjaimat a lencsébe, de azt nem szeretem, ha a körmöm alá megy a mák. 


Szeretem, amikor felhívsz, és pont rád gondoltam. Szeretem a minőségi időt. Azokat a pillanatokat, lélegzetvételnyi végteleneket, melyekbe belerezdül a lelkem. Amikbe a másik lelke is belerezdül. Szeretem, amikor valaki meg tud nyílni mellettem, de jobban szeretem azokat a kis varázsos érzéseket, amikor csöndben vagyunk, mégis értjük egymást.


Szeretem az Őszt. Szerelmesen, észbontóan, szenvedélyesen. Minden színét és pillanatát. Olyan hangulata van, amibe örökre szerelmes leszek. Szeretem, ahogy hullanak a levelek, szeretem a színüket, az illatukat. Szeretem, ahogy sodorja őket a szél, és a száraz élük hozzákarcolódik az aszfalthoz. Szeretem, amikor először látszódik a lélegzetvétel! S ha reggel még egészen hideg van, és azt is, hogy ha este hazafelé már fázik az orrom. Várom, hogy egyszer én is ősz legyek :)) 


Szeretem, hogy vannak filmek, amik felkavarnak, megdöbbentenek, elgondolkodtatnak és rávilágítanak valamire, amit addig nem értettem, vagy emlékeztetnek valamire, amit már elfelejtettem. Szeretem elhinni néhány karakterről, hogy ő az életben is olyan ember, mint a filmben.


Szeretek mezítláb lenni. Szeretem, ha hűvös a talpam alatt a fű. Szeretem, ha forró a beton. Nem szeretem, ha kilukad a zoknim a cipőben. Nem is szeretem a cipőket.


Csodajó mezítláb a forró homokba lépni, aztán szaladni ha nagyon éget.. tóparton sétálni és látni, ahogy az iszapban marad a lábnyomom.


Szeretek sétálni. Figyelni az embereket. Tűnődni rajtuk, vagy éppen csak meglopni életük egy-egy pillanatát, aztán elengedni őket minden további képzelet nélkül.


Szeretem, hogy vannak dolgok, amiket elveszettnek hittem, és hetek, hónapok vagy akár évek múlva visszakerülnek hozzám.


Szeretem, amikor felébredek, és bár nem aludtam ki magamat, örülök annak, hogy korán van és sok dologra van időm. 


Szeretem, ha valaki belefeledkezik magába, mert az sok dolgot elárul az emberről, hogy mibe tud belefeledkezni. ... és azt is szeretem, ha én tudok magambafeledkezni, mert kevés ember mellett történik ez meg úgy igazán.


Szeretem, ha valaki hangosan nevet. Szeretem, ha valaki tud úgy nevetni, hogy kicsordul a könnye. Szeretem, ha nevetés közben az én könnyem csordul ki.


Nem szeretem, ha az emberek rohannak.


Nem szeretem a kiszolgáltatottságot és a védtelenséget. 



A gyógyszertárak jellegzetes illatát. Nagyon szeretem a papírírószereket. A színes lapokat. A noteszeket. A tollakat. 


Szeretem, ha az üzletekben az eladók mondanak még valamit, nem csak elköszönnek. Ha azt mondják: „Szép napot”, „Egészségére”, „Minden jót” vagy ilyesmi. Én szeretem ezt mondani Nekik. 


Szeretem a nyári záporokat, amikor nagyon hirtelen jönnek. Szeretek bőrig ázni. 


Nem szeretem az igazságtalanságot és a rosszindulatúságot, és ha az emberek hálátlanok és nem becsülik, amijük van. 


Szeretem az arcokat, a különböző vonásokat, és szeretem, hogy hasonlóak is vagyunk. Nagyon szeretem az idősek arcán a barázdákat. 


Szeretek egyedül lenni.


Szeretek az emberekkel a boldogságról beszélgetni, mert érdekel, hogy ki mit gondol erről, kinek mit jelent.


Szeretem megnézni mások kedvenc filmjeit. Érdekel, kinek mi tetszik olyan nagyon. 


Szeretek utazni. Buszon egyedül is jó, de a vonaton nem. Ott csak valaki mással, vagy másokkal. 


Szeretem, ha valaki hátulról ölel magához és nagyon szeretem, ha a homlokomra adnak puszit. 


Szeretem nézni az eget, és csillagokat számolni. Nem szeretem, ha azt érzem, valaki mellett úgy viselkedek, amilyen nem vagyok, ha olyannak tűnök, amilyennek nem akarok. De nem érzem fontosnak, hogy megvédjem magamat, hagyom, hogy azt gondoljanak, amit akarnak. 


Szeretem mindazt, amitől jó értelemben kiráz a hideg és libabőrös leszek.


Szeretek fázni.


Úton lenni szeretek. Megérkezni is jó, de úton lenni sokszor mégjobb.


Szeretem, amikor úgy tehetek valami kis apró jóságot, hogy a másik talán soha nem fogja megtudni, hogy azt én csináltam. 


Szeretek magamtól rájönni dolgokra. Addig foglalkozni valamivel, amíg meg nem értem. 


Nem szeretem a térképeket. Nem értem őket. Összezavarnak. Egy idő után csak eligazodok :) 

Szeretem, ha tudom, hogy mit rontottam el, hol hibáztam, és tudok a továbbiakban változtatni rajta.

Szeretem a lehetőségeket, és a kísértést a jóra. Szeretek visszagondolni a múltra, felidézni mit reméltem, mi bántott, mire vágytam, és látni azt, hogy hol tartok most. Szeretem, amikor körülnézek és azt érzem, a dolgoknak tökéletesen értelme van. 

Szeretem a törékeny emberi kapcsolatokat, amik életem legnagyobb ajándékai. Szeretem a kategórián kívüli embereket az életemben. 

Szeretem a megmagyarázhatatlan dolgokat. 


A szelet. 


Amikor olyan hideg van, hogy már látszik a lélegzetvétel. Ha a hidegtől kipirul az emberek arca. Azt nagyon szeretem. Szeretem a piros arcokat … És azokét főleg, akiknek természetesen piros. 


Szeretem, ha pont akkor érek a megállóba, amikor jön a busz. 


Szeretek főzni, sütni. Rácsodálkozni a színekre, formákra, illatokra és ízekre. Imádni benne Istent, amiért ennyi csodálatos dolgot alkotott. Elidőzni rajta, hogy bizonyos ízek micsoda harmóniába vannak egymással. Költészet, varázslat, áldás.


Szeretem hallgatni, ha kopog az eső az ablakon, de nem szeretek arra ébredni, hogy a lakásban csörög a telefon, és senki nem veszi fel.


Nagyon szeretem az asztalon hagyott üzeneteket, amik nekem szólnak. 


Titkokat őrizni, és tudni, hogy van, akinél az én titkom van. A hosszú beszélgetéseket.


Ha megpillésedik a tej, azt nem. A könyvek illatát. Ha az idős párok fogják egymás kezét. A magatehetetlenséget nem… 


Szeretek jó és hasznos dolgokban elfáradni. Úgy zárni a napot, hogy érzem, nem telt feleslegesen az idő, nem csak úgy megtörténtek velem a dolgok, hanem mindennek a részese voltam. Szeretem, ha véghez viszem a feladatokat, amiket aznapra kijelöltem. 


Szeretek vasalni, főleg késő este, mert akkor már egészen mély a csend, és nem zavar semmi. Szeretem vasalás után a forró deszkára tenni az arcomat és érezni a meleget. 


A fényeket. 


A jégvirágot az ablakon. 


Nem szeretem az üres szavakat, és az ígéreteket sem. 


Szeretem a párás ablaküvegen gyöngyöző esőcseppeket. Az ázott föld és növények illatát. A pitypangot. A cél felé törekvést. A kimondhatatlan dolgokat. 


A képeket. 


A kisbabák illatát. 


Az idős bácsikon a svájci sapkát. Szeretem, amikor sétálok az utcán, és egy pékség előtt elhaladva megérzem a friss áruk illatát. A kakaóscsigának először a közepét szeretem megenni. Szeretem, amikor elhalad az úton egy busz, tele gyerekekkel, és ők huncut mosollyal integetnek a járókelőknek.


Szeretek mosolyogva ébredni. Szeretek mosolyogva aludni el.



Szeretem, amikor egyszerre gondolunk ugyanarra a dologra… Szeretem hallani a mosolyodat! 


Szeretek pocsolyába lépni.


Szeretek kézzel írni levelet és ilyen levelet kapni.


Nagyon szeretek piszkos lenni a kétkezi munkától.


Szeretem kitenni a napra az ágyneműmet, mert nagyon szeretem amikor este lefekvés előtt megágyazok, és olyan finom napsütötte illata van. Azt is nagyon szeretem, ha a hidegbe teszem ki, és nagyon hideg amikor este bebújok az ágyba. 


Szeretem, amikor egy férfi magáz egy nőt. A színes ceruzák illatát. 


Amikor valakit már messziről felismerek a járásáról. Azt nagyon ...


Az olyan képeket, miken látszódik az óra a falon. 


Befúrni a kezemet a párna alá.


Amikor süt a nap és elkezd szakadni az eső. Az valami igazán csodálatos. És tudod az, hogy először halkan esik és nem olyan sűrűn, aztán egyre jobban és erősebben, és utána megint fokozatosan elhalkul. 


A patkódobogást. 


A szeplőket :) És ha valaki szereti a szeplőit.

A játékboltokat. 


Amikor leér a lábaimba a bor, és amikor az emberek egymás mellett egyszerre lépnek és észre sem veszik. Szeretek a zebrán csak a fehérre lépni, és szeretem, ha visszanézel miután elköszöntünk. 


Szeretem, amikor a Nap és a Hold is látszódnak az égen. 


A könyvek illatát. És a fekete-fehér újságokét is. És amikor még meleg a papír nyomtatás után. Ó azt nagyon. 


Szeretem érezni a zenét, és bezárkózni, majd elveszni a dallamok világában.


Ha látok valakit futni a busz, vagy villamos után, megállok és visszanézek, szeretem látni, hogy sikerült-e elérniük. 

Szeretek szivárványt látni. 


A buszon ujjal rajzolni a párás üvegre. 


Szeretek nevetni magamon, például amikor megint a táskámban felejtettem egy tartalék csokit, és az elolvadt, aztán ahogy keresem a telefonomat belenyúlok és arra gondolsz, van ami nem változik. 


És azt is szeretem, amikor egy régi, nehéz dolgon ma már tudunk nevetni.


Meg amikor kimosolyogsz, mert elfelejtettem miért haragszom rád.


Szeretem, ha valaki oltári komoly ábrázattal, nevetés és mosolygás nélkül tud végigmondani valami marhaságot. 


A spontán dolgokat. 


Szeretem, amikor néha nincs idő elkészülni. Amikor egyszerűen szembe találom magamat valamivel, ami elől nem futhatok el, és úgy, ahogy vagyok, helyt kell állnom.

Amikor a szél összekuszálja a hajamat és amikor a függönyt kifeszíti a huzat az ablakon. 

Amikor a csokoládétól elmegy a hangom. 


A filmekben a mellékszereplőket. 


Felemás zokniban lenni. 


Amikor taps közben elzsibbadnak az ujjaim.


Amikor telefonon keresztül is tudom, hogy miközben beszélsz mosolyogsz.

 Szeretlek nézni, miközben vezetsz... 

Amikor a hagymától kicsordul a könnyem. 

Amikor annyira tele van a bőrönd, hogy rá kell ülni, hogy össze lehessen húzni a zipzárt :) 

Amikor nyáron szandálban barnul le a lábad :)

Amikor szó nélkül csak úgy összemosolygunk. 

Szeretem, amikor a munkahelyen egy férfi hangosan fütyül a mosdóban. De még nem jöttem rá ki az. (Márk, te fütyülsz ?? )  


Szeretem, ha valaki elpirul zavarában :) 


Szeretem, hogy amikor az eszem dühös akar lenni rád, a szívem akkor is végtelenül szeret, és úgy ráncolom a homlokomat, hogy közben akaratomon kívül is mosolyog a szám. Szeretem, hogy nem tudok rád haragudni. ..


Amikor tánc közben összekoccanunk másokkal és mosolyogva kérünk bocsánatot. 


Bújócskázni, és azt képzelni, hogy ha eltakarom a szememet, akkor láthatatlan vagyok.


Elalvás előtt a fáradtságtól értelmetlen beszélgetéseket. 


Szívószállal levegőt fújni a kakaóba, hogy sok buborék legyen :) 


A lufikat. 

Az egyszerű embereket. 


Az első dolgokat, és az egyszerieket. Az útjaink kereszteződését. Az egymás mellé keveredést, a vonaton vagy buszon azokkal, akikkel rögtön közös a hang, és jóízű a beszélgetés. És közben nem tudni róluk semmit, talán csak a nevüket, és hogy honnan jöttek, esetleg, hogy hová tartanak. Visszajátszani, hogy mit mondtunk vagy kérdeztünk volna még szívesen mielőtt elválunk. És sejteni, hogy talán soha többé nem látjuk viszont őket. 


Szeretek a szekrény aljában ülve telefonálni. 


Amikor a gyerekek plüss állatot visznek a kezükben az utcán.


A gombokat. Gyűjteni, és felvarrni is szeretem őket. Meg idegesen elmosolyodni azon, ha a nagy sietségben hozzávarrom az ágyhoz vagy a rajtam lévő ruhához azt a másikat, amit éppen varrok. 


Szeretem, hogy nincs érzése annak, ha az ember belevág a hajába. 


Amikor a buszvezetők integetnek egymásnak. 

A régi bőröndöket.


A szőlőt borospohárból enni. 


Amikor a repülőgépektől morajlik az ég. Biciklivel pocsolyába hajtani. Szandálban lenni esőben. Ahol befolyik ott kifolyik és kész :)


Amikor nyáron téli dal szól a rádióban. 


A földre letett nyitott esernyőket. 


Szeretem, amikor utazunk valahová és nagyon korán indulunk el otthonról. Még sötét van és hűvös, alig járnak emberek az utcán, és csak kevés ablakon szűrődik ki fény. A legtöbben alszanak, mi pedig már úton vagyunk. 


Ha reggel sétálok azt szeretem, amikor épp lekapcsolják az utcai világítást. 


Nem szeretem, hogy a vegyes kekszekbe mindig a mákosból tesznek a legkevesebbet... nekem az a legjobb. 


A kacsintást ... :) 


A csillagszóró illatát, miután végigégett. 


Nem szeretem, ha a kesztyűm beletapad a tépőzárba,de szeretem letépni a sebtapaszt csak azt nem, ha után ragadós maradok. 


Szeretek anyajegyeket számolni azon, akivel épp beszélek. Persze csak gondolatban :)


Szeretem keverni a színeket.


Ha a szél vagy a tábortűz szárítja meg a hajamat.


A nyújtózkodás érzését.



Lábujjakkal felvenni dolgokat a földről :)

Amikor már esőillat van, de még nem esik az eső.



Este szeretek kimenni az erkélyre és bámulni a szemközti bérház erkélyeit. Tetszik, hogy különböző színűek az erkélyek, a sötétítő függönyök. Ahogy a fények vibrálnak kiderül, hogy néhány emeleten ugyanazt a csatornát nézik a tévében. Aztán valaki elkapcsol és megváltoznak a fények. Nem tudom megunni. 


Nem szeretem, ha a kiskanál nekiütközik a zacskó szélének és szétpereg róla a müzli.


Nem szeretem, ha meg akarok mutatni valamit, és pont akkor nem úgy történnek a dolgok, mint ahogy meg akartam mutatni, és látnod kellene. Bár mókásnak találom, hogy ez gyakran így adódik ...


Szeretem, hogy mennyire különleges, feszültséggel teli és vonzó, ahogy egy egyén karaktere ott lüktet a fotóiban. Abban, amit és ahogy lefényképez. Hogy képtelen nyomtalanul elrejtőzni előle. 


Hogy a könnycsepp olykor az ember orra hegyéről zuhan le. 


A szigszalag hangját, miközben húzom, amennyi kell. Vagy többet, csak hogy tovább halljam a hangját. 


Hogy van, ami mindenkiben közös, például ahogy keresi a cellux elejét, majd elkezdi felkaparni.


Nem olyan jó, amikor kimegyek a konyhába, mert nagyon kívánok valamit, de épp nincs olyan dolog, ami igazán jól esne. Visszamegyek a szobába, majd néhány perc múlva újra kimegyek, azt remélve, hogy csoda történt, s ott vár az a jóleső valami, vagy legalább kedvem támadt ahhoz, ami van. Vissza a szobába .... 


Szeretem nézni, hogy az idős emberek hátul összekulcsolják a kezüket. Így sétálnak, így sétáltatnak kutyát, így viszik a szatyrukat, a lakásuk kulcsát. Szeretném, ha néha előkerülne egy zsebemből 500Ft, de alig fordul elő. Pedig az a kedvenc papírpénzem. 


Nem szeretem, ha filmnézés közben a saját rágásomtól nem hallom, amit mondanak.


Nem szeretem, ha az ajtó előtt állva jövök rá, hogy a kulcsom a táska legalján van, az pedig teljesen tele van pakolva, ezért mindent ki kell rakni a földre.


Szeretem, ha a bögre füle pont kézre áll, amikor megáll a mikró.



Ha az ébresztő megszólalása előtt 1-2 perccel magamtól ébredek fel. Szeretem, hogy más íze van a víznek ha flakonból iszom, mint amikor pohárból. S a bort is meghatározza, hogy milyen pohárba van töltve. Szeretem nézni, ahogy a dolgok alakja eltorzul a vízben. Szeretem, amikor nincs hangja a tüsszentésnek. Nem szeretem, ha fekszem, miközben sírok és a könnycsepp belefolyik a fülembe. Ha a forró bögrének a füle nem forró! Nem szeretem, ha kifogy a toll és újra át kell írni a betűket.


Szeretem bottal kipiszkálni a sarat a cipőm talpából.


Nem szeretem, ha a szendvics átveszi a banán ízét.


Szeretem a gesztenyét akkor is, ha ráncos lesz, ha veszít az elevenségéből és fényéből. Így valódi! Azt szeretem a legjobban, hogy ha hideg, amikor felveszem a földről, és a kezemmel melegíthetem át a zsebemben.


Szeretem a kétkezi munkától kérges kezeket!


Szeretek rejtvényt fejteni. Olykor hamar rájövök, mi a megfejtés, s rögtön be is írom, de sosem lapozok tovább, szeretném kitölteni az egészet, mert vágyom látni, hogy miből állt össze a megfejtés.


Szeretem a pipacsok gyönyörű-gyűrött szirmait.


Szeretek kibillenni az egyensúlyból lábujjhegyen állós ölelés közben. Szeretem előre kikeresni a következő éneket az énekeskönyvben. Nem szeretem, ha ajtónyitás előtt hirtelen kiesik a kezemből a kulcscsomóm.


Az utolsó pillanatokat. A legutolsó napsugarakat, mielőtt lemegy a nap. Az utolsó rezdülését az arcnak, mielőtt az ember elkezd sírni... Vagy nevetni. Vagy az összeszoruló szempillákat, mielőtt tüsszentünk.


Szeretem az októberi égboltot, mert ilyenkor ősszel teljesen más színű kék, mint az év többi részében. Mélyebb, élénkebb, és olyan különleges, amikor nincs rajta egyetlen felső sem. Vannak ezek az októberi őszi napok, amikor egy felhő sincs a kék égen ...


Szeretem, ha nincs hangja a lépteimnek.



Szeretem, amikor hirtelen megállítom a filmet és a szereplő nagyon kacagtató arckifejezéssel fagy meg.


Szeretem, hogy amikor a szemüvegesen a hidegből meleg helységbe toppannak, akkor párás lesz a szemüvegük :) Bocsássatok meg, tudom Ti sokan nem szeretitek ezt :)


Szeretem sütés-főzés előtt kikészíteni az összes hozzávalót, amire szükség lesz, de nem szeretek rájönni, hogy valamit elfelejtettem megvenni.


Szeretek énekelni és tánclépéseket produkálni a liftben, s amikor megáll és kinyílik az ajtó úgy tenni, mintha az egész utat végigunatkoztam volna.


Szeretem, amikor egy időre megfeledkezek a hagymákról és a fokhagymákról, s amikor újra szükség van rájuk a főzéshez rajta kapom őket, hogy idő közben kicsíráztak. Csodás a változás, az Élet.


Szeretem az összesült, egymásba kapaszkodó illatos zsemléket. Nem szeretem, amikor a konyhaszekrényből kiesik egy fedő, és hangosan csörömpöl a járólapon. Igazán szeretek társasjátékozni, és azt, ha lépkedés közben a bábuk a táblához koccannak. Bármennyit kell lépni mindig kocogtatom őket. Nem szeretem, ha valaki kopogó hangok nélkül csak úgy átteszi egy másik mezőre a bábuját.


Szeretem, amikor a tejföl egy darabban pottyan ki a tejfölös pohárból.


Szeretem, amikor telerakodom a mosógépet ruhákkal, s amikor lejárt a mosás és kinyitom a gép ajtaját az a látvány fogad, hogy az összes vizes ruha körbe van tapadva a dobra :)


Szeretem, ha porszívózás közben a morzsák csörömpölnek a csőben, ez az igazán jó a porszívózásban! Szeretem, ha a lekváros buktáról kívülről nem lehet eldönteni, hogy barackos vagy erdei gyümölcsös lekvár van-e benne. Csupa meglepetés!



Szeretem … a szeretet élményét.



Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



Ci.S. [ 2016-08-23 21:37 ]

Köszönöm ! :) " Szeretek ezen a világon élni " :)



Sz. [ 2016-02-04 06:25 ]

Köszönöm szépen a kedves szavakat! Nagyon örülök, ha valakit megvidámít, elgondolkodtat vagy formál az írásom.



Ká Té [ 2015-05-14 20:56 ]

Amit eddig olvastam életemben, ez a legjobb, és ezzel tudtam a legjobban azonosulni.



tomika [ 2014-05-18 20:17 ]

Szeretek ilyeneket olvasni! :)



Vida Peti [ 2014-01-17 09:15 ]

Egyszerűen : JÓ!



K [ 2012-11-10 22:58 ]

Nem tudom,hogy akadtam rá...de szavakat sem találtam amikor elolvastam.Igazi szivmelengető!Mindenki magáénak érezheti!Szenzációs,gratulálok!-és köszönöm! :)








Üzenőfal


Név:

Üzenet:







Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!